Újabb részlet a készülő könyvemből.

Jacob Bolotin

1888-ban született egy chicagói szegény zsidó Lengyelországból bevándorló családban. Az emberek által a vakok képességeinek lebecsülése és előítéletek ellen küzdött, hogy tanulhassanak orvosnak, sőt dolgozhassanak is az orvosi pályán.

Huszonnégy évesen végezte el az orvosi egyetemet, így ő lett a világon az első vakon született orvos. Orvosként különösen elismerték a szív- és tüdőbetegségekkel kapcsolatos szakértelmét. Bolotin számos nyilvános beszédet tartott, hogy előmozdítsa a vakok foglalkoztatását és teljes társadalmi beilleszkedését. Amikor Jacob Bolotin 1924. április 1-én – harminchat éves korában – meghalt, ötezer ember vett részt a temetésén.

Úgy vélem látóként is elég nehéz napjainkban is elvégezni egy orvosi egyetemet, vakként meg még nehezített a tanulás, pedig léteznek elektronikus könyvek, jegyzetek és jegyzetelni + dolgozatokat írni is lehet számítógépen. Gyakorlatilag nagyából minden tananyaghoz hozzáférhet a vak tanuló is az egyetemen.

Nos gondoljunk egy kicsit bele, milyen lehetett, akkor, amikor nem volt még számítógép, Braille írógép, diktafon, hangos könyv és egyáltalán semmi; így kellett tanulnija Jacob Bolotinnak és ezen felül első vakként megküzdenije a tanulókkal és tanárokkal egyaránt, mivel nem volt még ő előtte senki, aki járt volna orvosi egyetemre.

De, akkor minek köszönhető, hogy még is orvos lett?

Volt egy erős és szerető családja, akik támogatták, rendkívül okos, elszánt és kitartó volt, valamint erős hite volt önmagában

Tizennégy évesen keféket, majd később írógépeketárult, hogy megtudjanak élni, mivel heten voltak testvérek.

Tizenhat éves korában ő volt az egyik legjobb írógép értékesítő, ezért behívták az elnök hivatalába, hogy gratuláljanak neki.

A diploma megszerzése után újból meg kellett küzdenie a vizsgán, hogy praktizáló engedéllyel rendelkező orvossá váljon. Hónapokig egy irodában élt, ahol egyetlen beteg sem jött.

Tehetsége bebizonyosodott az illinoisi Frances Willard kórházban végzett gyakorlata során. Egy fiatal nő betegségét legalább három másik orvos tévesen diagnosztizálta, amikor Jacob Bolotin megvizsgálta és azonnal felismerte a súlyos szívbetegséget. Amikor Jacob megvizsgálta a fiatal nőt, megdöbbent, hogy hallja az elzáródott szívszelep határozott morgását. Lehet, hogy téved? Lassan az ujjaival a mellkasán végig tapintott. Bőre izzadt és nyálkás. Ismét a fülét a szívéhez szorította. Nem volt kétséges a diagnózis.

Ismerve az embereket nem meglepő módon az orvosi társadalom nem fogadta be. Hónapokig önkéntes orvosként dolgozott egy tuberkulózisos betegek intézetében, de ennek ellenére se vette fel az intézmény.

A betegek szerették őt, és az orvosok gyakran konzultációra hívták őt, de vakságára hivatkozva nem fizették ki a neki járó orvosi szolgáltatásaiért járópénzt. Ő nem adta fel, hanem folytatta a hivatását a gyógyítást; az akadályok nem gyengítették, hanem egyenesen megerősítették kitartását, ami idővel meg is hozta számára a kívánt sikert.

Végül Dr. Jacob Bolotin elismert szív- és tüdőszakértővé vált, nem csak Chicagóban, hanem a világ minden táján.

Aktivista is volt. Sokat tett azért, hogy kaphassanak esélyt a vakok is a munkaerő piacon, csökkenjen az előítéletesség, elfogadják a látássérülteket és a vak emberekben ne a vakot, hanem az embert lássa a többségi társadalom. Híresen jó szónok volt és az újságoknak is nyilatkozott.