Újabb részlet a készülő könyvből, mely eset mellesleg ezen a héten történt velem.

Elvitte a villamos

Nem rég történt velem munkából
haza felé jövet Budapesten a Boráros téren, hogy hallottam a 4-6-os villamos – amire fel akartam szállni –,hogy már csenget, ezért nem is akartam rohanni,
de csak nem indult, emiatt gondoltam gyorsan felpattanok rá. A fehér bottal szoktam megkeresni az ajtót és magam előtt kisé benyúlok a villamos belsejében,
miközben én még a járdán vagyok; megnézem "felderítem" például, hogy közvetlenül áll-e valaki az ajtóban, azaz van-e akadály az útban avagy simán beléphetek
a jármű ajtaján, nos ez most is így történt: a bottal rendesen benéztem a villamosba, hiába már csengetett és csukta is be az ajtókat. Nem a cica vitte
el a nyelvemet, hanem a villamos a botomat. Kiabáltam a sofőrnek, hogy állj meg, de nem kezdtem el futni a villamos mellett fogva a kint maradt bot végét,
mert nem akartam esetleg neki futni valakinek, aki ott áll és nem tehet semmiről. A bot vége azért a kezembe maradt, amit eldobtam. Kíváncsi vagyok, mi
történt a bot azon részével, ami a villamoson maradt és hogy miket gondolhattak a villamoson utazók, amikor ezt látták. Még szerencse, hogy közel lakok
a villamoshoz, mert segítség kérése nélkül szépen lassan előre tartott kézzel haza jöttem. Itthon van tartalék fehér botom; felkészülve a bármikor előforduló
bot eltörésre vagy bármi más esetre.